Kedves Látogató!
Szeretettel üdvözlünk a honlapunkon!
Engedd meg, hogy röviden bemutatkozzunk, és elmeséljük falusi szálláshelyünk történetét!
Az én nevem Gombkötő “GOMBA” Szilárd. Vidéken születtem, de az élet, a munka felsodort Budapestre. Sok év után, 2014-ben sikerült (véletlenek sorozatának köszönhetően) megvásárolni ezt a kis falusi parasztházat Borjádon, eme történelemmel átszőtt, csendes Tolna megyei falucskában. Falucska…igen….gyakorlatilag egy kis utca a Sió partján.
A vendégház felújítása közel 2 és fél évet vett igénybe. A párommal, Orsival, sokat dolgoztunk, gondolkoztunk, kutattunk, hogy a régi kornak megfelelő falusi hangulatot hozhassuk létre a szálláshelyen, a mai kor elvárásainak megfelelően.
A turizmus a szenvedélyünk
Vendéglátós családból származom, kereskedelmet, és vendéglátást egyaránt tanultam. Nagyapám és édesapám is vendéglátással foglalkozott, az édesanyám borász volt. Édesapám többek között lótenyésztéssel is foglalkozott, és saját lovardát vezetett hosszú éveken át. Van tehát indíttatás – bár 15 évig elszakadtam ezektől a „falusi gyökerektől”, a földtől is…hivatásos repülőgép vezetőként dolgoztam, mostanra visszatértem a földre…Borjádra…100 éves vendégház, kemence, pince, Sió, erdő,és újra falusi vendéglátás, falusi turizmus és a magyar hagyományok megőrzése.
Bízunk benne, hogy eljössz, jöttök a szállásra, és belekóstoltok ebbe a csodálatos falusi életbe, ami a magyarságunk gyökere.
Tisztelettel:
“GOMBA” és Orsi
A faluról
Borjád Tolna megye északi-középső részén fekszik, a Sió csatorna mellett. Lakossága 116 fő. A legrégebbi adat, amire rátaláltam: 1563-ban 14 ház állt Borjádon.
Ma közigazgatásilag Kölesdhez tartozik.
Borjádi turizmus
A borjádi Sas-kúria irodalmi emlékhelyként ismert. A falusi jellegzetességekkel bíró helyszínen (a XIX. század elején épült) 1845-ben Petőfi is vendégeskedett, egykori szentlőrinci diáktársánál, Sass Istvánnál. A falusi kúria mögött álló méhes ma is becsben tartott Petőfi-emlékhely.
Petőfi sárszentlőrinci iskolaévei alatt barátja volt egy közeli borjádi nemes úr fiának, Sass Istvánnak. A későbbi orvos 1845 nyarán hívta meg a költőt falusi házukba. A kúria már elbontásra került, de az udvarán még megvan a méhes. A Sass család nem volt különösebben gazdag: egy falusi házhely a Sió mentén, némi szőlő, szántó és erdő tartozott a népes család birtokába. Nádfedeles, tornácos kúriájuk helyett a 20. század elején új épületet emeltek.
A méhes téglalap alaprajzú, nádtetős falusi ház, egyik hosszanti oldalán háromnegyed részben nyitott, ahol több sorban sorakoztak a méhkasok. Bejárata a nyugati oldalon van, a másik végében egy ablakos kicsi szoba bújik meg. A Petőfi Emlékméhes-kiállítás a költő borjádi tartózkodásait idézi föl.
Borjád másik érdekes, ipartörténeti látnivalója a sörétöntő torony a XX. század elejéről, melyet Pichler Gusztáv, mérnök építtetett és tartott fenn saját, falusi birtokán. A sörétgyártás fontosságát felismerve (kedvezve ezzel a vadászoknak) munkáját egészen 1948-ig folytatta. A torony ma kilátóként funkciónál, a turisták kedvelt kirándulóhelyszíne.
Falusi vendégházunk lehetőséget biztosít az emlékhely és a sörétöntő torony meglátogatására egyaránt. Ennek részletei a Programok menüpontban olvashatók. A falusi elfoglaltságokról bővebben telefonon és e-mailben is örömmel tájékoztatást adunk.